Bemutatkozás

Már a rendszerváltást megelőzően megfogalmazódott a szabóság körében a gondolat, hogy a nagymúltú Ipartestület szellemiségét, hagyományait életre kellene kelteni, és a szervezetet új tartalommal megtöltve, a mai kor követelményeinek megfelelően kellene újjászervezni. Így alakult meg az egykori Budapesti Férfiszabók és Fiúruhakészítők Ipartestületének, valamint az egykori Budapesti Nőiszabók és Leányruhakészítők Ipartestületének jogutódjaként az Országos Ruházati Ipartestület Pásztor Lajos elnökletével 1988-ban.

Történet

Az érdekvédő és a szakmai képzés színvonala felett őrködő szervezet több évszázados hagyománnyal bír, hiszen az egyes kézműves szakmák képviselőit tömörítő Ipartestületek legkorábbi formáit jelentő céhek működése az 1240-es évekig nyúlik vissza. A szervezetek bizonyos kritériumok alapján korlátozták az iparűzést annak érdekében, hogy az adott szakterületen csak az arra legérdemesebb, szakmai jártasságukat bizonyító mesteremberek végezhessék tevékenységüket. A mesterré válás szigorú rend szerint zajlott, amelyhez végig kellett járni tanoncként az inaséveket, majd legényként a szakmai jártasságot megalapozó vándorlás lépcsőfokait is. A jelölt végül egy mestermunka elkészítésével bizonyította, hogy méltó a mesteri címre.

A céhek megszűnése után helyüket az 1870-es évektől a szabad szervezkedés elvén létrejövő Ipartársulatok vették át. A kezdeti nehézségeket követően az 1884.évi XVII. törvény (Ipartörvény) nyújtott védelmet a kézműves szakmáknak, megszűntetve a szabad iparűzést, előírva a szakmai hozzáértést és bűntetve a „kontárok” tevékenységét. Az Ipartörvény életbe lépését követően a szabók voltak az elsők, akik Budapesten 1885. október 29-én megalakították ipartestületüket Budapesti Férfi- és Nőiruhakészítők Ipartestülete néven. Az egységes Ipartestület az 1900-as évek elején a női szabók kiválásával kettészakadt, és két önálló szervezetetként működött tovább.

Székház és tanműhely

A Budapesti Férfiszabók és Fiúruhakészítők Ipartestületének Reáltanoda utcai székházának átadására 1913. december 14-én került sor. Az épület fontos funkciókat töltött be, hiszen amellett, hogy az iparosság számára központot biztosított, jól felszerelt tanműhelye révén az oktatásba is bekapcsolódott.

Örömteli tény, hogy a II. világháborút követően államosított és funkcióját elvesztő székház ma ismét a kézműves ipar képviseletének és a szakmai oktatásnak ad helyet. A ma ismert Országos Ruházati Ipartestület Pásztor Lajos, elnök kitartó munkájának és Belváros – Lipótváros Önkormányzata önzetlen támogatásának köszönhetően 1996-ban visszaköltözhetett a Reáltanoda utca 16. szám alatt található épületrészbe, ahol a régi kor szellemének megfelelően egy tanműhely is kialakításra került. Az oktató központ létrehozását a Német és a Magyar Kézműves Kamara, az Ipartestületek Országos Szövetsége, valamint Belváros – Lipótváros Önkormányzata is támogatta. A tanműhely kialakításával egyidőben alakult meg a Belvárosi Kézműves Képző Központ Non-profit Kft. (akkor: Közhasznú Társaság).

Tevékenység

Az Ipartestület egyik legfőbb célja a szakmai érdekképviselet, azonban sajnos a hazánkba áramló külföldi árumennyiséggel a hazai kisipar nehezen veszi fel a versenyt. Emiatt inkább az oktatási tevékenység az, melyben az Ipartestület részt tud vállalni. Az Országos Ruházati Ipartestület szakemberei aktívan részt vettek a mestrevizsga követelmények kidolgozásában és a vizsgáztatásban is a férfi-, a női-, a gyerek-, a bőr- és a szőrme ruhakészítő szakmák területén.

Az Ipartestület emellett részt vállal szakmai rendezvények, divatbemutatók, kiállítások szervezésében, és a szakma nemzetközi kapcsolatait is ápolja.

Az Országos Ruházati Ipartestület fontos tevékenysége továbbá a szakmában még dolgozó, vagy már nyugdíjba vonult mesterek összefogása, összetartása, valamint a kézműves hagyományok megőrzése és esetleges újraélesztése. A székházban állandó kiállításként bemutatásra kerülnek régi szakkönyvek, szaklapok és egykor használt kellékek, munkaeszközök, amelyek mind azt a célt szolgálták, hogy a hazai mesterek keze alól kikerülő ruhadarab legfontosabb erénye a MINŐSÉG legyen, aminek szolgálata mindennél előbbre való.